Ismeretlen költő ismeretlen verse

Átfúj a kulcslyukon a szél

Hiába zárom az ajtót
A szèl elől nincs menekvès
Mint szörnyeteg ki követi áldozatát
S nem nyersz soha ellene

Nem volt mindig így
Volt amikor nagyobb szörnyeteg voltam
De átfújt a kulcslyukon a szèl a szél
Hiába zártam az ajtót

Előle nincs menekvès
Az idő ami gyorsan pereg
A szèl számára mit sem èr
Ès elveszi a jussát,amit èr


De nèzd csak mintha megváltozna
Nem bánt most már engemet
Mint règi pajtások
Úgy vagyunk már egymással

Elteltek az èvek
A szèl már nem fúj át a kulcslyukon
Csak a fejemben van bent
Ès hiányzik nagyon

Mintha megint hallanám őt
De csak a fülem trèfál meg engemet
Pèter cimborám fúj át a kulcslyukon
Hogy felvidítson engemet