Először is a szar kipucolásával,a cipőt hagyjuk későbbre! "Majd" következik az etetés. Apránként adjunk olyat ezeknek az állatoknak amit szeretnek,majd lassanként szoktassuk rá őket a szarevésre.Így megspórolhatjuk az almozás fáradtságos és időigényes műveleteit.Sőt így "majd" az etetés is jóval kevesebbe kerül.A továbbiakban a hatékonyság növelése érdekében tűzzünk ki számukra célokat,amiket el kell érniük,és az állati-reflexeik kiváltásával kicsorgó nyálukat gyűjtsük össze. Következő lépésben,a médiákból ezt sugározva,újabb reakciókat válthatunk ki,amik így beindítanak egy tökéletesen működő (múkodj!) körforgást.
Sőt még az is elképzelhető,hogy saját magukban akarnának dönteni a sorsukról.Felháborító még a feltételezés is,hogy ez bekövetkezhet!
Ezért "súlyos" terhet,terheket kell rakni,a magukat képviselni nem tudókra. Köszigazgatásilag olyan helyzetet,és fennálló "rendet" kell teremteni,ami még a legcsekélyebb reményt is kioltja,hogy továbbra is rendben legyen minden az állati szinten! (Na most már pucolhatjátok a "cipőtöket",ha már (homár) leszartátok!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése