A flamenco lánya rezdül bent,s nem tűr el idegent
A flamenco lánya kap feléd,felvette párduc jelmezét
Előbb még itt volt,de már megtalálni nem lehet
Csak a haja rezdül ,mi szép nyakat elfedett
Rohan tovább,hol fűben ül,hol sétálva kalandozik tovább
Azt hogy mit keres,azt csak ő tudja és akit megtalált
Verset írt arról hogy tébolydában"könyvekkel szalad
mikor látjuk mi férfiak a szemünk beléje ragad
Tudja ő hogy tetszik nekünk s fürdőzik benne,ez jó neki
Ez olyan mint napsugár amely simogatva éltető erő
Mely benne vulkánként kiszámíthatatlanul maradt
Tágra nyílt szemében megpillanthatod felizzott önmagad
Kihűlt szívek magánya repedezve olvadozni kezd
Tűnődve állunk meg,hogy valójában van-e ki érti ezt
Érzékenysége nem tudni,hogy sérülés,vagy bús magány
Ő azt mondja boldog,és rohangál tovább mint kisleány
Hát hogy bánjunk veled? Most éppen Nő vagy vagy kisgyerek?
Mond meg nekünk,mert ha nem mozdulsz nem tudni azt
S tovább lebegve suhan mint gondolat,és választ elhalaszt
Találd meg mit keresel s ha rátaláltál közöld velünk
Hogy fényben mi is megfürödve,az éghez érhessen kezünk
Töltse fel szívünket naptól örökölt tüzed heve
Szaladj repülj tovább és éltessen lelked szeretete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése