Az emberségesség a háttérből érthetetlenül dünnyögve ,önmagát megkérdőjelezve viselkedik,viselősködik.
A nyíltság iránti vágy törpeként szaladgál,és végül feladva feladatát beül a sarokba,ahonnan szavakkal dobálódzva az állatokhoz úgy beszél mintha emberek volnának.
Az az érzés hiányzik a közönségnek,hogy különlegeset tapasztaljanak.(JÓT)
A változatlanság békétlensége hideg érzéketlenséget vált ki a zombisodott társadalomból,aki az összetört légtornászok maradványait közönnyel próbálja kisöpörni a porondról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése